Életkincs-vadászat
~Az embernek egy kincse van: az élete~ Christian August Vulpius
Vajon az embereknek most mi számít csodának? Régen még a bűvésztrükköket nevezték annak. Elbűvölte őket az újdonság. Érdekes ez a szó is, hogy újdonság. Ezzel talán meg is tudnánk fogalmazni a választ egyszerűen. Az embereknek a csoda az újdonság. Amit még nem láttak, arról nekünk két dolog jellemző rá; vagy félelmetes, vagy csodálatos. Különös, hogy a két ellentét esélyeire 50-50 százalék van, mégis nagyon különböznek egymástól. Ha az ember nem ismer valamit, úgy érzi attól ösztönösen félnie kell. Ez már ezer éve a vérünkben van. DE ha ezt a bizonyos valamit mégis jó színben tüntetik fel, reklámozzák, ajánlják, az ösztönnek nyoma sincs. Itt viszont áttértem arra, hogy mit befolyásolhat a reklám, de ezt inkább hagyjuk... A legalapvetőbb dolog, hogyha (a technológiának és a gyors világnak köszönhetően) minden áldott nap jön egy új csoda, akkor a régivel mi lesz? Azok már nem csodák? Nincs meg benne a ragyogás? Mert én ezt máshogy gondolom. A világon mostanság a lehetőségek választása olyan széles, hogy alig vesszük észre, azokat a csodákat, amik nap, mint nap a szemünk elé kerülnek. Na, ilyen volt a reggeli biciklis budapesti csoda :)
Utcai biciklivel szépen áttekertünk Pestre, ahol picit hideg volt, de a reggel látványa isteni.
Pillanatok alatt meg is találtuk a nekünk legmegfelelőbb reggelizőt a hídlábnál. A dizájnja nagyon tetszett, egyedi és modern volt. Ehhez hozzá fűződik az, hogy nemrég nyitott.
Mivel nagyon éhesek voltunk, a szemünkkel gyorsan végig pásztáztuk az étlapot majd két percen belül már ettünk is!
Amikor először megkóstoltam a pesztót, azt hittem igaz húst eszek. Végül kiderült, hogy zöldség és én onnantól kezdve csak azt ettem, ha volt rá alkalmam. A biciklis reggeli is egy finom Mozzarellás-Pesztós melegszendvics volt. Az ilyen pillanatokért jó élni :)