Az életben mindig vannak olyan varázslatok, amik egy kívülálló számára talán hétköznapinak tűnik, mégis jókedvre tudja deríteni néhányunkat. Hogy mi is ez? Elárulom. De tulajdonképpen nem kell sokat mondanom hiszen a varázs itt van a szemünk előtt, csak észre kell venni, meg kell élni.

Eme átélés engem is útólért, teljesen váratlanul. Szokásos reggeli 6 órás úszásom helyszínére illetve helyszínéről is biciklivel közlekedtem. Mivel 6-kor még hideg szeles idő volt így nagy élvezetet nem nyújtott a befele menet. Az úszás is lezajlott módjával. A nagy varázs csak ezután kebelezett be egészen pontosan Budapest szívében. Mi sem lehet ilyenkor jobb, mint követni a varázst és élni a jelenben. Biciklizés közben nem bírtam megállni hogy ne nézzek mosoly nélkül, a nyüzsgő városra, a felkelő napra, az ébredező emberekre. Ilyenkor gondolkodik el az ember (az élet nagy dolgairól, de még annál is többről...) hogy a pillanatot meg kell élni, át kell érezni. Különben minek lennénk itt a Földön. Életünk röpke idejében az emberek mégis a jövőjüket veszélyeztetik és rohamosan gondolkodnak a holnapról. És itt jön a bökkenő. Honnan tudják hogy lesz holnap? Ezt nem azért mondom mert úgy gondolom hogy holnap mindenki meghal, hanem mert az egyetlen dolog amit nem tudunk kiszámítani (márpedig hiába dolgoznak ezen lázasan a matematikusok és fizikusok) az a jövő. Még a jósdában is csak találgatnak hogy sok pénzed lesz vagy szegény leszel mint a templom egere. 

Visszatérve a mondandóra, Budapest akkor is szép hely, ha egy millió ember esküszik valami másra. Én, mint jogos magyar ember, kötve hiszem hogy bárki le tudna venni a lábamról "valami mással". Ha nem kötne az idő a kötelességemhez, szívem szerint Pesten csináltam volna egyszemélyes, utazgatós bicikli-túrát.

"Mert az igaz magyar is apránként fedezi fel saját városát..." :)