Még decemberben döntöttem el, hogy elmegyek a Trafóba, amely magyarország egyik legjobb kortárs művészeti háza, tele tánc, zene és színház köré épített előadásokkal. Már nagyon régóta szemezgettem a színház repertoárján, ugyanis írtózatos mennyiségű produkció került rá onnan az én várólistámra.Gyorsan meg is vettem a jegyeket a Gala c. előadásra. Azon kívül, hogy a tánc egyre jobban az életem darabkája lett, még a performansz koncepciója is felkeltette az érdeklődésemet. 15 civil ember, köztük néhány profi táncos mutat be különböző táncelemeket, műfajokat.

Elmossa a határt az előadásmód kudarca és sikere között, azzal, hogy megteremti a színházat, mint közösséget, a színpadon és azon kívűl. Bűvészmutatvány: hihetetlenül szórakoztat és igazán mélyre hat.

(The New York Times)

Ezt az idézetet is lehet olvasni az előadás brossúráján, mellyel abszolút egyetértek. A francia koreográfus, Jérome Bel összesen három alkalommal mutatta meg rendezését Magyarországon, és nekem sikerült is az egyikre elmennem. Decemberb elején még nem volt nehéz megvennem a jegyket, de pár napra rá az összes jegy elfogyott.

A teljes másfél órában folyamatosan mosolyogtam. Lehetetlenség volt levenni az arcomról a mosolyt, annyira boldog voltam. Az a hihetetlen élmény, hogy ennyi különböző ember összejött egy helyre, nagyon felvidított. Ebből is le lehetettt következtetni, hogy a darab egyik legfőbb célja, hogy az elfogadást az emberi természet egyik alapjának kéne tekinteni, bár sok ember nem így gondolja. A "táncosok" közt volt öreg, fiatal, transzvesztita, balett-táncos, showtáncos, kismama, autista, kerekes-székes s még sokan mások, akik megmutatták mennyire színes világban élünk. Csak nyitottabban kell hozzáálni és máris a legcsodásabb közeg részesei lehetünk. Igazán inspiratív, lélekemelő esemény volt, amit soha nem fogok elfelejteni.

Zárásképp íme egy kis videó, hogy nagyjából tudjátok vizualizálni is, hogy miről beszélek.