Látva a mai világot, kissé úgy érzem a művészet sok ember életéből hiányzik vagy éppen kifakult. Ebben a kategórián belül még kevesebb az érdeklődő a versek iránt. Így kötelességemnek éreztem, hogy kiválasszak (egyelőre) egy olyan verset, ami gondolkodásba tudja ejteni az olvasót és arra készteti, hogy merengjen el a verseken. Merengjen az életről, a szerelemről, halálról, születséről, gyakorlatilag mindenről. Hisz egy igazi vers, egy új kapu a világ felé.

Szép Ernő: Én így szerettem volna élni

Én úgy szerettem volna élni

Minden halandóval beszélni

Mindenkinek nevét kérdezni

Mindenkinek szívét érezni

A járdán osztani a virágot

Tegezni az egész világot

Megsímogatni ami állat

Érinteni minden fűszálat

Imádni végtelen sereggel

A napot ha fellángol reggel

És énekszóval összejönni

Az esti csillagnak köszönni

S testvéri csókkal hazatérni

Én így szerettem volna élni.