Most szombaton történt egy nagyon különleges színházi élményem, mikor egy előadásról mentem át a másikba. Itt még nem mondtam, de köztudott, hogy létezik egy Képzelt Riport egy amerikai Popfesztiváltól című előadás Földessy Margit rendezésében a Marczibányi Téri Művelődési Központban, amelyben én is szerepelek egy aprócskát. A Művelődési Központhoz legközelebb eső színház az Átrium. Nagy szerencsémre a Tündöklő Középszert itt játsszák 7 percre a Központtól. Nagy nehezen sikerült elkérnem magam az előadásról, azzal a kifogással, hogy majd a második felvonás után, mikor már nem szerepelek, elmennék színházba.

Tervem nagyon jól sikerült, és a legérdekesebb az egészben az a tudat volt, hogy én még akkor mentem el, mikor a többiek még színen voltak. Nagyon különös érzés kerített engem hatalmába, hisz kissé helytelennek éreztem ezt a lépést, attól függetlenül, hogy egyeztettem a rendezővel. Hogy miért? Mert ezek után soha nem fogok előadást elhagyni, addig amíg be nem fejeződik. Ez az etikett- szabály belevésődött a szívembe, mert tudom, hogy a színházi közegtől nem lehet csak úgy elszakadni.

Szóval. Az előadás. A Tündöklő Középszer című darab, Pintér Béla egyik sok éve futó, nagysikerű előadása. A történet egy társulatról szól, ahol a kezdő konfliktust az nyitja, hogy a társulat vezetője kirúg egy tagot, aikről meg van győződve, hogy tehetségtelen. A karakterek nagyon abszurdak, ugyanis van aki törpesapkában serpenyővel ütlegeli a társait, mások meg ki vannak festve erős sminkkel, hol bohócnak, hol japán tradícionális énekesnőnek. A díszletet nem tudom ki tervezte, de lényegében teljesen fehér. Ezen kívül még annyit kell róla tudni, hogy három fából készült vontató-kocsi van beszerelve, amelyek jobbra-balra mozognak. Nagyon nevettetőnek találom (jó értelemben), ahogy az ilyen kocsik lehetőségét maximálisan kihasználták (a fenti képen is ezeket lehet látni). 

Az egész előadás bizarr élmény volt. Először ültem végig úgy egy darabot, hogy a végén nem nagyon esett le a mögöttes jelentéstartalma. Szükségem volt egy kis rávezetésre, ahhoz, hogy nagyjából kapjak egy fix képet a látottakról. Persze direkt úgy van megrendezve, hogy minden egyes néző mást lásson meg tanulságként. Ezért is volt nagyon különleges, hiszen milliónyi értelmezése lehet, milliónyi gondolattal. A darab után hazafele menet nem véletlenül gondolkodtam rajta sokat.

Akinek felkeltettem az érdeklődését, az ITT tudja megnézni, hogy éppen hol és mikor láthatóak Pintér Béla darabjai. (Azért hozzátenném, hogy ne lepődjetek meg, ha egyik előadásra sincs jegy. Általában vagy nagyon gyorsnak, vagy szerencsésnek kell lenni ahhoz, hogy jegyet szerezz...)